A tánc egyben művészet és terápia is

bataszek 2016.05.20, 10:50
Fotókiállítás volt nemrégiben Bátaszéken. A képeken kecses mozdulatú hölgyek voltak, érdekes háttérben. A fotós, Márk Mirkó azt mondta, Halasi Henrietta művészeti oktató az, aki megtanította ezeknek a fiatal lányoknak mindazt, amit a táncról tudni kell.
 
– Szekszárdon születtem, Bátaszéken jártam általános iskolába, majd a Pécsi Művészeti Iskola tánctagozatán érettségiztem. Budapesten a Magyar Táncművészeti Főiskolán diplomáztam moderntánc pedagógusként – kezdte a bemutatkozást Halasi Henrietta, aki Bátaszéken tevékenykedik. A pedagógus azért került az érdeklődésünk középpontjába, mert diákjai nagy szeretettel és tisztelettel beszélnek róla.

Halasi Henrietta szereti Bátaszéket, ide tért vissza Pécsről, majd a fővárosból a tanulmányai után, és itt alapított családot (Fotó: Makovics Kornél)

Halasi Henrietta szereti Bátaszéket, ide tért vissza Pécsről, majd a fővárosból a tanulmányai után, és itt alapított családot (Fotó: Makovics Kornél)

 

„A tánccal 14 évesen Pécsett találkoztam” – folytatta. – Remek tanároktól tanulhattam. Az 1960-ban létrejött Eck Imre vezette Pécsi Balett alapító tagjaitól. A főiskolán sem volt másként, a szakma legjobbjaitól kaptam mindent, amit tudok. Legközelebb hozzám alkatomnál fogva is a klasszikus balett áll. Inkább azt mondanám, hogy ez a stílus illik rám legjobban. A moderntánc azért nagy kedvenc.

Bátaszéken elég vegyes a korosztály, akiket tanít, egy időben még óvodásokkal is foglalkozott. Jelenleg az általános iskolás korosztály a legjellemzőbb, de gimnazisták is akadnak a csoportban. A táncművészethez való viszonyulás tekintetében figyelembe kell venni egyrészről azt, hogy milyen szinten tanítunk, és az életkori sajátosságokat, véli Henrietta. Alapfokon is kell követelni, de nem szabad végletekbe esni. A tehetségesebb tanulókat a pályára kell orientálnunk.

A család, melyből lehet építkezni

Szabadidő, azaz, amiből kevés van. De ha mégis, természetesen a család van a középpontban, no meg a barátok, mondta Henrietta. Anyai ágon testvérével negyedik generációs pedagógus család. Bátyja matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár, dédapja is iskolaigazgató volt a vajdaságban magyarként. Férjével 16 éve vannak együtt, Kisfiúk 6 éves. Férje szentendrei, így ha tehetik, oda utaznak és ahogy fogalmazott: lubickolunk a művészetekben, hiszen a festők városáról beszélünk. Sokat járnak koncertekre is, de ha lehetőség van rá, mégis színházba járnak legszívesebben. Ezekből a kiruccanásokból rengeteget töltekeznek.

 
– Én magam is el kellett engedjek néhány kiváló diákot, akikre azóta is nagyon büszkék vagyunk. Meg kell találni azt a pontot, ami még végezhető ezen a szinten eredményesen, beleértve ezen a pályán való továbbtanulás lehetőségét is. A tananyagot le kell adni, de azt gondolom, hogy a pedagógus szabadság megengedheti azt, hogy a kisiskolás, vagy kamasz korosztály számára olyan lehetőségeket is biztosítsunk, ami tovább lendítheti ezen a tagozaton. Csak hogy értehetőbb legyen mit is szeretnék, mi például rendszeresen járunk színházba. Ez is hozzartozik a művészeti neveléshez. Itt is úgy szelektálok, hogy figyelembe veszem az érdeklődési körüket.

A komolyabb hangvételű koreográfiák és táncjátékok mellett, „megengednek maguknak” egy kis szórakozást is, például flash mob-okat csinálnak az utcán, iskolaudvaron, amit az általuk választott divatzenékre készítenek. Azt, hogy az igazi szakmai elismerés a komoly koreográfiákért jár, jól tudják a diákok is. Éppen a múlt hétvégén hozott haza a csapat egy ezüst és három arany minősítést Pécsről, az Apáczai Táncfesztiválról. A saját környezetükben (barátoknak, iskolatársaknak) talán mégis izgalmasabb egy-egy flash mob, mondta a tanárnő. Arról nem is beszélve, hogy az iskolai életet is feldobja.

Henrietta hitvallása a táncról, az önkifejezés formájáról

A tánc az én szabadságom. Önkifejezésem legjobb eszköze. De a gyermeki önkifejezés eszköze is. Hiszen mint tudjuk, ők elsősorban cselekvők. Mozgásban fejezik ki magukat legkönnyebben. Belső világukat tetteken keresztül hozzák napvilágra. Én azt gondolom, hogy valahol terápia is – számomra mindenképp. Kreatív munka, vágyom is a kísérletezgetésekre. Azt, hogy tudnak-e táncolni az emberek, nem tudom. Azt nem állíthatjuk, hogy mozgásszegényen élünk. Hogy mennyien választják a táncot hobbi mozgásformaként, jó kérdés. Nem gondolnám, hogy kevesebben mint 20-30 éve. Sőt. Szerintem alapvetően az emberek szeretnek táncolni, attól függetlenül, hogy tudnak vagy sem. Ez a tevékenység elsősorban mindenkinek a szórakozást jelenti. 
– Táncra szükség van, furcsa lenne a számból, ha nem ezt állítanám, de valóban így gondolom. Hiszen ott van a mindennapjainkban is – mondta Halasi Henrietta. 

forrás: teol.hu /MI