Dr. Hermann Egyed emlékszoba

bataszek 2015.09.07, 10:06

Dr. Hermann Egyed István premontrei kanonok, történész, levéltáros, egyetemi tanár (Bátaszék, 1895. febr. 17. – Bátaszék, 1970. márc. 22.)

Hermann Egyed István 1895. február 17-én Bátaszéken született. Középiskoláit Szekszárdon és Pécsett végezte, a ciszterci rend pécsi gimnáziumában érettségizett 1914-ben. Ezt követően Jászón belépett a premontrei szerzetesrendbe.

A rend az újoncév letöltése után az innsbrucki teológiai akadémiára küldte, ahol 1915 és1920 között folytatott tanulmányokat. 1918. szeptember 30-án szentelték áldozópappá, első szentmiséjét Bátaszéken mutatta be. A teológiai tanulmányokat befejezve Innsbruckban kapott hittudományi doktori oklevelet 1921-ben.

Ezt követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen német–történelem szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1929-ben. Pályája kezdetén teológiai tanár volt Jászón, majd a premontrei gimnázium tanára Gödöllőn. 1929 és 1940 között egyháztörténetet tanított a gödöllői rendi főiskolán, majd a budapesti premontrei rendház gondnoka lett. 1933-ban „A katolikus egyház története Magyarországon a török felszabadító háborúktól napjainkig” tárgykörből a budapesti tudományegyetemen egyetemi magántanárrá képesítették.

1940 és 1948 között a szegedi tudományegyetemen a magyar történelem és művelődéstörténet tanára volt, 1944-45-ben a bölcsészettudományi kar dékánja, 1945-46-ban helyettes rektora. 1938-tól a Szent István Akadémia tagja.

1940-42-ig tábori lelkész, a szegedi egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár. 1949-ben eltávolították az egyetemről és nyugdíjazták. 1949-50-ben a szegedi tanárképzőben még magyar történelmet taníthatott.

1950-től Veszprémbe került kisegítő lelkésznek és a veszprémi egyházmegye püspöki levéltárának kezelésével bízták meg.

1965-től haláláig Bátaszéken élt, itt fejezte be a nagy egyháztörténeti monográfiáját (A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig), amely csak halála után jelenhetett meg először külföldön. (Adriányi Gábor gondozásában, Münchenben, 1973-ban). Az állami hatóságok egyházi tevékenységét is korlátozták. Nyilvános istentiszteletet nem tarthatott, csak a templom Szent Sír kápolnájának oltáránál misézhetett. 1970. március 22-én Bátaszéken hunyt el, s itt is temették el.

Jeles történész volt, aki főként közép- és újkori magyar történelemmel és egyháztörténettel foglalkozott.

Fontosabb művei:

A bátaszéki németek és népdalaik (Bp., 1929)

A magyar katolikus papság az osztrák katonai diktatúra és az abszolutizmus idején (Gödöllő, 1932)

Lonovics József római küldetésének (1840-41) belpolitikai és diplomáciai előkészítése (Bp., 1934)

A Hittudományi Kar története 1635-1935 (A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története I, Artner Edgárral, Bp., 1938)

Kurbély György, veszprémi püspök (1755-1821) (Veszprém, 1947)

A Katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig (München, 1973)

Dr. Hermann Egyed István 1992-ben Bátaszék városától posztumusz díszpolgári címet kapott kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2007-ben. Születésének 100. évfordulóján emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére Bátaszéken, 1995. május 20-án, s a tudományos ülés után emléktábláját is felavatták a római katolikus plébánia homlokzatán. Az 1990-es években önéletírása és néhány tudományos dolgozata is megjelent a bátaszéki II. Géza Gimnázium gondozásában. Hagyatékát Rudolf László 2015-ben fedezte fel, s átadta Bátaszék Város Önkormányzatának. A jelen kiállítás ebből az anyagból készült.

A kiállítás megtekinthető előzetes bejelnetkezéssel a következő telefonszámon: Sági Lajosné, 74/493-076

 

 

Képek